Újra itt

Üdv újra, régen jártam erre.
Azt hiszem újra elkezdek írogatni, mert már nagyon hiányzik. Valahogy biztonságot ad írni, megnyugtat. Már nem is érdekel, hogy ki olvassa és ki nem, hivatalosan is ez lesz a magán naplóm, ha úgy tetszik.
Elég sokminden történt mostanában, és sokat változtam, de ezt egyáltalán nem bánom. Leginkább a felfogásom és a dolgokhoz való hozzáállásom lett más, egyesek szerint komolyabb lettem, bár pontosan még senki sem tudta meghatározni, hogy ez miben vehető észre.

A napokban nem tudom máshogy meghatározni a hangulatom, minthogy furcsa. Igyekszem azt mutatni, hogy jó kedvem van és hogy minden rendben, sokszor én is elhiszem, de eszembe jut, hogy nincs így teljessen.
Eddig naivan fordultam mindenki felé, és sok emberrel tartottam szoros kapcsolatot, most nagyrészük kezd eltávolodni tőlem. Rosszban senkivel nem vagyok, de kevesen vannak, akikben igazán meg tudok bízni és akikről tudom, hogy mindig itt vannak mellettem. Mostanában mindenkit lefoglal a saját problémája, amit megosztanak velem, olykor tanácsot kérnek, de az enyémekre nem kíváncsiak, sőt sokszor rám sem kíváncsiak. Én ezentúl is meghallgatok mindenkit, aki hozzám fordul, de mostmár tudom, hogy ki az akire számíthatok és ki az, akire nem.

Egy másik csalódás csupán egy emberhez kötődik, de rosszabbul esik, mint mindenki más együtt véve. Olyanban csalódtam, akiben még saját magamnál is jobban megbíztam, de túl sokat jelent nekem ahhoz, hogy igazán haragudni tudjak rá. Viszont nagyon rosszul viselem ezt az egész helyzetet, ami most kialakult. Néha nevetek, mint ha mi sem történt volna, néha dühös vagyok, néha sírok, de általában csak szomorú vagyok és lehangolt. Valaki, aki eddig mindig itt volt mellettem, egyik napról a másikra szinte eltűnt. Mintha alig ismernénk egymást. Nem tudom mi van vele, mit csinál, egyszerűen hiányzik. Vártam, hátha még van kedve beszélni velem, de úgy látszik nincs. Úgy látszik, ő nem kíváncsi rám, az is lehet, hogy már eszébe sem jut az egész. Nagyon furcsa helyzet, de nem tudok változtatni rajta.

Most igyekszem minél több időt tölteni azokkal, akik fontosak nekem. Tényleg kevesen vannak, akikben száz százalékig meg tudok bízni, de talán pont elég. :) Anyu és Apu, akik mindenben támogatnak, és akiknek bármit elmondhatok, valamint itt van Luxy. Kívánni sem lehetne jobb barátot, mint Ő. És igyekszem minél több időt tölteni az én egyetlen kisöcsémmel és kishúgommal. Ha velük vagyok tényleg elfelejtek minden problémát. Nem is tudom rendesen megfogalmazni, mennyire szeretlek titeket.

Kifejezetten érzelmesre és értelmetlenre sikerült ez a bejegyzés, dehát ez van. Ilyen vagyok. : )

~hina~